A hajléktalanság kriminalizálása a gyakorlatban: Bírósági stratégiák egy alapjogi probléma megoldására

Absztrakt

A hajléktalanság kriminalizációja 2018 őszén és 2019 nyarán a legtöbb jogvitában nem tapasztalható, többirányú nyomás alá helyezte a bíróságokat. 18 bírói döntés áttekintése alapján a következő hipotézisek fogalmazhatók meg. A nyomást a bíróságok különböző módokon oldották fel. A feloldási módok összefüggésben állnak olyan nem jogi tényezőkkel, mint a bírói életpálya és a bírósági szervezeti keretek. A különböző feloldási módok stratégiába rendeződtek. Az Alkotmánybíróság 19/2019. (VI. 18.) AB határozatában azt a bírói stratégiát igazolta vissza, azaz az a stratégia tekinthető sikeresnek, amely jogszabály-értelmezésével nem vezetett a jogalkotóval való konfrontációhoz, ugyanakkor a jogalkotó által megjelölt jogalkotói céllal szembement. E stratégia alapján szociológiai, alapjogi és államszervezeti következtetések fogalmazhatók meg. Szociológiai szempontból feltételezhető, hogy jogon kívüli tényezők, a bírói életpálya és szervezeti keretek határozták meg a sikeres jogalkalmazási utat. Alapjogi szempontból kockázatosnak tekinthetők azok a jogviták, ahol a jogvita elbírálását a bírói életpálya elején álló vagy kevésbé tapasztalt ítélkező végzi. Államszervezeti szempontból pedig feltételezhető, hogy többirányú nyomással terhelt jogviták esetében az Alkotmánybíróság és a bíróságok szerepe eltolódhat.